Íme a részletes beszámolóm:

Már napok óta gondolkoztunk, hogy melyik távra kellene menni. a kerékpáros csapatunk többi tagja mind a 80-as távot választotta és csábítottak minket is arra. A barátom rámbízta a döntést. Ő azt mondte, bárhogy döntök, ő velem jön. /még szép :-) / Nekem nagy álmom volt a nagy táv, így a 110km-es távot választottam.
Reggel kicsit már izgatott voltam, nem is bírtam reggelizni. Egy banánt behammogtam, hogy erőm legyen azért.
A rajtnál már sok bringás gyülekezett, amit olyan jó volt látni. Mint a végén megtudtuk 528 résztvevő volt. Ez szép szám.
A startnál sztárfotó készült, aztán irány az első tartós emelkedő egész Jávorkútig, ami 16 km és 457 m szintemelkedést jelentett. Útközben csatlakozott hozzánk egy Tamás nevű fiú, s így már hárman folytattuk együtt utunkat. Neki megfelelt a mi tempónk, s legalább nem egyedül ment. Felfelé a nagy emelkedőn találkoztunk egy csapattal, akik közül az egyik országútis lány nagyon szídta az emelkedőket. Mint elmondta , ő alföldi lány és nincs ehhez szokva. Engem ez jó érzéssel töltött el, hogy olyan távolból is eljöttek a túrára. Mondtam neki, hogy a szépséget lássa a tájban...
Jávorkútra 1 óra 5 perc alatt értünk fel, ami jónak számít. Ott ellenörzőpont volt. Kaptunk pecsétet az igazolólapunkra, csokit, ivólevet, s pihentünk 12 percet és folytattuk utunkat, ami már könnyebb folytatást ígért. Átmentünk Nagymezőn, majd Bánya-hegy következett. Idáig volt egy hosszabb lejtős szakasz, ahol 50-60 km/h-s sebességgel szaggattunk lefelé. Egyszercsak a semmiből felbukkant egy fehér Volvo. Nagyon ijesztő volt. Épphogy nem történt baleset. Nem értem, hogy miért hagyták felnyitva a sorompót. Legalább verseny napján nem kellett volna. Amúgyis ez egy erdei szakasz, s én be nem engedném oda az autókat.
Bánya-hegynél újabb pecsét, csoki, nápolyi és meleg tea frissítőként. Ezután Felsőtárkányig a műúton haladtunk tovább, ami ismét lejtős szakasz volt és nagyon nyomtuk neki.
Itt csatlakozott hozzánk még egy lány/Gabi/, akivel immár négyen együtt folytattuk utunkat. Felsőtárkánynál újabb ellenörzőpont: pecsét, csoki, ivólé. Már a csokiból elegünk lett, s inkább az otthonkészített szendvicseket ettük meg. Kis pihenő és folyt:
Felsőtárkánytól Szilvásváradig 32 km volt és ami rossz volt, hogy ennek nagyrésze egy forgalmas úton haladt. Nagyon sok autó zúgott el mellettünk. Ez a szakasz ezért nem volt szép, meg volt benne ismét néhány emelkedő. Kezdtünk fáradni. Közben számolgattuk mennyi van még hátra, s tudtuk, hogy a legnehezebb még most jön.

Beértünk Szilvásváradra, s ott a Tótfalu-völgynél vártak minket pecséttel és újabb csokival, amit már csak gyűjtögettünk, mert megenni nem bírtuk. Itt pihentünk egy hosszabbat, felkészülve a 18 km hosszú,közel 500 m szintemelkedővel bíró Olasz-kapui kaptatóra. Pihenő után nekivágtunk. Gyönyörű tájakat láttunk. Gabi elmaradt tőlünk, mert találkája volt még. Így hárman vágtunk neki a hegynek. Hosszú volt, meredek, de megállni nem akartunk, mert akkor lemerevedik a láb és nehéz újra nekiindulni. Így megállás nélkül felkapaszkodtunk Nagymezőig. Itt én már nagyon boldog voltam, mert tudtam, hogy megvan ez a túra. Füligérő szájjal tekertünk a jávorkuti utolsó ellenörzőpontra, ahol már a csoki sem érdekelt, csak a pecsét és indulás a célba. Innen már nem volt nehéz, hiszen nagyrészt gurulni kellett.Leérve Lillafüredre a barátom? Laca észrevette, hogy ha 10 percen belül behajtunk a célba, akkor 7 órán belül csináljuk meg pihenőkkel. Ezért hajtott minket és úgy tekertünk, mint még soha. Nagy áttétellel, s lefelé is rátekerve. ...és beviharzottunk a célba 6 óra és 59 perc alatt. Nagyon boldogok voltunk, hogy megcsináltuk. A célban kaptunk oklevelet, kitűzőt, emlékpolót,meg finom zsíroskenyeret, ami többet ért minden csokinál. A tiszta tekerési időnk: 5 óra 46 perc volt.
A mi kerékpáros barátaink a Majális Parkban babgulyásos bográccsal vártak minket, ahová kellemesen elfáradva érkeztünk meg.
Nagyon jó volt ez a nap! Jó lenne, ha sűrűbben rendeznének ilyet itt a Bükkben.

Ma még pihentetem a nyereg okozta sebeimet, így marad a futás. De pénteken rajtol az autómentes nap keretein belül a miskolci Critical Mass, amiben szervező vagyok. Szóval , aki miskolci, vagy környéki azt várjuk bringával a miskolci Sportcsarnok előtt 22.-én(pénteken) 17 órakor!!! Aki nem miskolci, az a legközelebbi megyeszékhelyen vonuljon fel! A lényeg, hogy sokan legyünk!!!

Szombaton pedig lesz egy kisebb teljesítménytúra ismét a közelben, amiről írok majd!

Üdv mindenkinek!

Ui: Pen! Remélem tetszett? :-)