Január...hideg, szél, hó, sötét...Az ember, ha hazaér a munkából, legszívesebben csak begubózna és maximum az ablakból nézné a havas tájat, a szélfútta fákat...De ott az az elhatározás, ami azt súgja: Indulás! Veszem hát a cipőt, sálat, sapkát, kesztyűt...indítom a Sports Tracker alkalmazást a telefonon, a zenét és indulok én is.

Az edzésterv első négy hete (http://www.natursziget.com/eletmod/20100320-8-hetes-edzesterv-kezdo-kocogoknak1) nem nehéz! Sőt...nem veszi el a kedvem sem az izomláz, sem a kifáradás...csak rovom nap mint nap a kiírt 30 perces programot. 

Ahogy az edzéstervből látható hetente egy nap kivételével minden napra ír programot és én betartom:) Nem tarthat vissza sem hó, sem szél, sem eső, sem hideg:) Ha valamilyen program vagy céges út miatt kimarad egy nap, pótolom...(pl szombaton délelőtt és délután is edzek vagy egy kicsit átszervezem a tervet úgy, hogy a pihenőnapom pont akkorra essen). 

Persze mikor este fél 8-kor hazaérek és kint havaseső esik és fúj a szél, nagyon össze kell szednem magam, hogy elinduljak...de megyek:) Ez tőlem nagy dolog, régebben mindig megvolt a kifogás, hogy miért ne induljak el, de most ez nincsen...

Hétközben a sötét miatt sajnos csak az utcákon tudok futni a lámpafényben, de hétvégén megnyílik előttem a természet, irány az erdő, a szántóföldek...Ez nagyon magával tud ragadni...Hóban futni, vagy a szikrázó napsütésben...és csak nézni a végeláthatatlan területeket:) Ilyenkor ébred rá az ember, hogy megéri:)

És persze akkor, mikor az első izmokat felfedezi a vádliján, a combján...amikor észreveszi, hogy alakul át a karja...Ezek már annak a jelei, hogy sportolok:) Ilyen nálam még nem volt:) Te jó ég, izmos lesz a lábam?!? (egy nőnek ez sem elhanyagolandó) 

Egyre nagyobb kedvvel veszem fel a "nyúlcipőt"

Ahogy azt már említettem, hogy felmérjem, vajon milyen is az edzettségem (bár, utólag ezt nem is nevezném annak), lefutottam a Cooper-tesztet...Írtózatosan rossz eredménnyel:( Nagyon elkeseredtem, hiszen tényleg próbáltam mindent megtenni az egészségem érdekében (a rendszeres sporton kívül:(), de ezen a téren ez nem igazán látszott:(

1.600 méter!!!!

Azt hiszem, ehhez nem kell túl sokat hozzátenni:(

Persze, lehetne mondani, hogy a coopert igazából sportpályán futják, sík talajon, bemelegítés után...és egyébként is tél volt, hideg is...de minek kifogásokat keresni?!? Ez NAGYON ROSSZ!

Az alábbiakban csatolom a Cooper-teszt osztályozását (forrás: http://www.futas.net/cikkek/futas/cooper-teszt-futas.php), ebből egyértelmű GYENGE kategórába tartozom

Nem újévi fogadalom volt, nekem azok sosem jöttek be, sosem tudtam betartani őket.

A futás nálam egy elhatározás volt. Ül az ember lánya a nagy karácsonyi evészetek és semmittevés után és tudja, hogy ez nem mehet így tovább! Szinte éreztem, hogy 2012 utolsó napokban, hogy az év végével az én erőm is a végéhez közeledik.

Évek óta próbálok minél egészségesebben étkezni, otthon főzök, nem eszem kész- és gyorsételeket, az átlagosnál jóval több zöldséget és gyümölcsöt fogyasztok, amikor lehet gyalogolok…stb, de a sport mindig csak átmeneti szerepet töltött be az életemben. Bármibe belekezdtem, csak fellángolás volt egy-két hétig, aztán „beleuntam”. Elég kevés az időm, amibe bele tudom szorítani a sportot, hiszen reggel 6-kor már a buszon ülök és csak este fél 8 után érek haza. Ráadásul december közepén volt mesterképzésen az államvizsgám, ezért aztán az elmúlt években a munka mellett a tanulás is elég jelentős szerepet töltött be a hétköznapokban. Így nagyon be kell osztanom minden percemet, de mint tudjuk, az ember csak arra nem talál elég időt, amire nem akar.

De térjünk vissza január 1-jére….Jött az elhatározás, hogy ez így nem mehet tovább! Először persze elméleti ember lévén utánanéztem az interneten sok mindennek…szakmai oldalakat, blogokat, fórumokat bújtam…Találtam jó néhány edzéstervet is. Honnan is kezdjem? Nem lehet olyan rossz az állóképességem, hiszen súlyfeleslegem nincs, tornázni szoktam, egészségesen étkezem….talán nem kéne elkezdeni az alapoktól?! De kellett! Elmentem ugyanis és lefutottam a Cooper-tesztet (gondolom, a mai napig mindenki rémálmaiban előjön ez a csodás középiskolás élmény)…Az eredmény rettenetesen kiábrándító voltJ Én, aki mindig büszke voltam arra, hogy sosem vagyok beteg, egészségesen étkezem…12 perc alatt mindössze 1.600 métert voltam képes lefutni!!! Ahogy a táblázatban is látható ez a GYENGE kategória! Tehát nem volt más hátra, mint előre és mindent az alapoktól kezdtem el.

Az első célom, hogy 30 percet folyamatosan tudjak futni. Ehhez letöltöttem egy edzéstervet, amit nagyon szívesen ajánlok bárkinek, aki hasonló cipőben jár, mint én. A terv nagy előnye, hogy valóban az alapoktól indul, nem érnek kudarcok, a futás valóban élmény, nem szenvedés! Végigcsináltam a programot a legkeményebb télben (január-február) és egyszer sem voltam beteg (bár, nincs profi felszerelésem, csak rendesen felöltöztem) és nem volt izomlázam (pedig sajnos, azt be kell valljam, hogy a bemelegítés általában egy kis gyaloglás volt csupán, a nyújtás pedig az esetek igen jelentős részében kimaradt).

A futásban szerzett tapasztalataim, élményeim (főleg sikerélményeim) egyre szaporodnak és ezt szeretném megosztani mindenkivel, mert mostanra magam is úgy érzem, hogy semmi nem lehetetlen. Lehet időt és energiát találni, ha az ember igazán akarja és a siker és az öröm garantált leszJ

Kezdjük akkor az elején…A futás valóban az a sport, amit bárhol, bármikor űzhetünk és nem kell hozzá más, csak egy jó cipő….DE…a hangsúly valóban ott van, hogy JÓ!!! Igen, annak érdekében, hogy elkerüljük a sérüléseket, a későbbi kopásokat, húzódásokat, igenis szükség van egy JÓ cipőre (a divatos vászon tornacipők és teremcipők ebben az esetben, bármilyen jól mutatnak is a lábunkon, nem tartoznak ebbe a kategóriába)! Mint már írtam, mindig voltak álmaim, hogy majd

sportolok, így a futócipő megvoltJ És itt most ismét jön egy DE…kell a jó cipő, DE nem kell a legfrissebb modell. Kezdő futóknak nincs szüksége olyan cipőre, aminek az ára egy havi fizetéssel vetekszik…Erre a célra nagyon jók az outletek, nyugodtan megelégedhetünk az előző szezonos futócipőkkel, az nekünk még éppen olyan jó, csak mondjuk fele annyiba kerül.

És nő lévén van még egy fontos tartozék…a sportmelltartó! Futottam enélkül is, sima melltartóban, de azt nagyon megéreztem! Vegyünk legalább egyet és viseljük saját érdekünkbenJ

Én az egészség és állóképesség megőrzése mellett azért találtam magamnak még egy kis motivációt. Minden hónapban megajándékozom magam egy aprósággal. Januárban ott volt a cipő és a melltartó, februárban egy jó meleg futónadrág, márciusban egy felsőrész beszerzését tervezem. Az egyik nagy sportáruházban szoktam bogarászni és egy olyan márka irányába mentem el (Kalenji), ami számomra árban és minőségben is elérhető (több fórumon, blogon profi futók dícsérik).

És, hogy mikor futok? EsteL Hazaérek fél 8 körül, van olyan, hogy még gyorsan odateszem főni a másnapi ebédet, amit a munkahelyünkre viszünk magunkkal, aztán felhúzom a „nyúl”cipőt és nekivágok. Ilyenkor sajnos csak az aszfalton, a belső utcákon tudok futni, mert már sötét van, de egy-két hét után a begyakorolt útvonalakon bőven elég az utcai lámpa fénye is. Be kell valljam azt is, hogy az elején kicsit frusztrált az is, hogy megláthat valaki, így ez a késői időpont épp megfelelt. Hétvégén egy kicsit jobb volt a helyzet, mert nem kellett a leghidegebben futnom, megvárhattam, míg kicsit felmelegedett a levegő (délelőtt 11 és délután 3 között) és ha nem esett túl sok hó vagy eső, akkor az erdő felé vettem az irányt (azért ilyenkor is voltak izgalmas kalandjaim, de erről majd későbbJ). Tudom, hogy a késő esti futás nem a legjobb, mert felpörög az ember szervezete és ez akadályozza utána a nyugodt pihenést, de nekem ezzel szerencsére nem volt gondom, mindig tudtam aludni.

Mint azt már írtam, január 1-jén kezdtem el a futást, így végigfutottam a tél legjavát. Eleinte féltem, hogy meg fogok fázni, de szerencsére ez nem történt meg. Az én bevált receptem erre, hogy télen több réteg ruha legyen rajtunk. Ha nincs futófelszerelésünk, akkor legyen alul egy pamut póló, aztán pulóver és egy dzseki, ami véd, ha esik vagy fúj (vagy mindkettő). Sapka-sál-kesztyű hármas 0 fok alatt kezdő futóknak szerintem elengedhetetlen. Amikor pedig hazaérünk a lehető leghamarabb meleg zuhany, száraz ruha és langyos tea. Ez szerintem elég jól beválik a hideg téli napokon. Én futottam olyan időben is, mikor az arcomba csapódó havas eső ráfagyott a sapka alól kilógó hajamra, csorgott rólam a víz, de semmi bajom nem lett utána.

Ennyi bevezető után térjünk vissza január 1-re mikor elkezdtem ezt a programot és nézzük részletesen, hogy miből is állt és milyenek voltak a tapasztalataim, élményeim.