Ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó:) És én megígértem Tacitusnak, hogy megírom a májusi gondolataimat, összeszedem a képeket. Hát, íme...

Május...nincsenek szép emlékeim róla:( Nagyon nehéz volt! Talán ezért sem tudtam rávenni magam, hogy írjak róla. Még a kezdeti hónapokban sem futottam ilyen kevés km-t, még a kezdeti hónapokban sem volt ilyen nehéz rávennem magam egy-egy futásra, még a kezdeti hónapokban sem kínlódtam ennyit a futás alatt

Egyszerűen nem tudtam túltenni magam azon, hogy ahelyett, hogy a napból energiát raktároznék, állandóan fáztam:( A falu utcáin már mindenhol felszáradtak az esőzések nyomai, én még mindig sárban futottam, dagasztottam a sarat. A szokásos útjaimon már méteres fűben küzdöttem.

Valahogy ez a hónap nem arról szólt, hogy örömet találjak a futásban. Szó szerint minden lépésért megküzdöttem.

Hónap végén pedig lett egy olyan szériám, mikor vonzottam az esőt. Ha én elindultam, tudhatta mindenki, hogy be kell szedni a száradó ruhát, a kertben szellőző ágyneműt, mert esni fog.

Közben érik mellettem a búza, virágzik a kamilla, a táj megtelt élettel, csak nekem nem sikerült.

Egyszer fent egyszer lent...én ezt a hónapot lent töltöttem:(

Most, júniusban, nagyobb lendületet vettem...elkezdtem egy 10 km-es programot, ami eddig nagyon jól ment (bár, jövő héten jön majd a fekete leves)...már ismét jól esik a futás, ismét megtaláltam az örömöt benne és végre süt a nap, a hosszú nadrág és pulóver helyett tegnap már elővettem a rövid nadrágot és a futótrikót:) És töltődöm a nap erejéből végre:)

Így hát, Tacitus, erről szólt a május...nem dicsekedtem vele:( Bízom benne, hogy a júniusi beszámolóim sokkal jobbak lesznek:)