Most az emberek egy igen különleges kis csoportjáról gondolkodom…

Tegnap  10:00 volt a rajt időpontja, amikor megkezdődött. Megkezdődött az a gigászi küzdelem, ahol emberek 24 órán keresztül futnak Sárvár egyik sportpályáján. Nem gyalogolnak, nem sétálgatnak, nem pihengetnek, hanem futnak. Folyamat. 24 órán át!

Van szerencsém személyesen is ismerni az egyik lányt, aki bevállalta ezt az idén már többedszer. Évek óta teljesíti, de számomra mégis most különleges a dolog, hiszen…

-           egy: megísmertem Őt

-           kettő: magam is tudom kicsiben, hogy mi a futás körüli kitartás

-          három: nap mint nap hajnalok hajnalán futok vele szembe, hiszen neki nincs nap, ami futás nélkül indulna.

Az internet adta lehetőségek segítségével figyelhetem, hogy hol tart. Este úgy fél óránként frissítették a körönként megtett listát, ahol másodpercre pontosan látni a teljesítményét. Persze csoportonként és kategóriánként a többiekét is, de nyilván, én Öt figyelem. Egy kör ezen a pályán 1.03 kilométer, szóval közel kilométerenként mennek körbe és körbe. Már ez eleve egy mentált gyilkosság… a többi külső tényezőről nem is beszélve, mint pl álmosság, éjszakai plussz holtpontok, sötétség, elhagytottság- érzés…és persze a kínzó pihentelenség, a kimerítő küzdés. Itt, ezen a szinten már megmagyarázhatatlan, hogy mire képes az agy. Az ultrafutó agy. Természetesen kell ehhez a naponta elvégzett és alázattal odatett huszon - harminc kilométerek lefutása – amit ez a lány teljesít – de egyben 24 óra, az 24 óra.

Nos… a listát látva egyre szorul össze a torkom, mert egyre jobban érzem innen is a lány fáradását. Látok már kört, ahol kénytelen volt belesétálni, látok olyat is, ahol a gondviselés segítette őt a futáshoz. Aztán látom azt is, amikor kikerült a völgyből és mint a Főnixmadár újra éled a hamvaiból… Látom, hogy újabb küszöbön lépett át, és látom, hogy megint az agya győzött a test felett.

Ez az Edit! Hatalmas vagy!

Gondolj csak bele egy kicsinykét…

Mi lenne, ha egy napra – 24 órára - arra lennél ítélve, hogy egyhelyben feküdj az ágyadban. Onnan ne szállj le, csak egy helyben feküdj. Kibírnád? Szeretnéd… vagy már a végén pokolba kívánnád az egészet? Aha… pedig te 24-et feküdnél!

Ő ennyit fut.

Ráadásul úgy fut ennyit, hogy az ötödik kör óta ő a nemében és ő a korosztályában az első! Időnként az abszolút mezőnyben is dobogós… de az változik, hiszen kőkemény, harcedzett férfiak is vannak ezen a pályán.

Este – amikor ő a 123. kilométerét zúzta -  23 órakkor már lefeküdtem, mert ma dolgozom… de még az elalvás vékony határán is neki próbáltam pozitív dolgokat, energiát transzportálni.

 Reggel a kávét már a lista mellett iszogattam, és a lány még mindig fut… a 172. kilométerét futja.

Tusoltam, lefeküdtem, aludtam. Reggel pihenten ébredtem, a macskákat megetettem, kávémat szürcsölöm. Bekapcsolom az internetet…

… és ez a lány még most is fut, éppen 21 órája és 30 perce és azóta is vezeti a neme és korosztálya mezőnyét-

Van még hátra 2 és fél óra. Van még hátra úgy… 22-25 kilométer… ahhoz, hogy megint megvalósítsa egy újabb álmát.

Hogy teljesítsen egy kb 210 kilométerhez közeli távot, hogy most végre az arany kerüljön a nyakába…

A nevét nem írom ki, mert nem kértem tőle engedélyt. De ha érdekel, a befutólista tetején Ő lesz… tudom!