Jáááájjj!

Jájjjj nekem Istenem!

Holnap hegyrefutás a program.

Biztos, hogy kell nekem ez kéremtisztelettel? Kell nekem az, hogy a nyelvemen taposva 15 kilométeren keresztül igyekezzek bevenni különféle hegyi képződményeket?

Kell ez nekem téllllleg??

Mijé nem elég nekem a sík terep, ahogy azt a Jóisten mérhetetlen toleranciájában megteremtett?

Miért?!?

Mert futó akarok lenni! AZÉRT!

Nyahhh… kéremszépen!

Holnap 9:00-kor az indulás a városunkból Vérteskozmára – erre az elképesztően gyönyörű területre a Vértesben - egy évindító csapatedzésre.

Legyek őszinte? Na…?? Na…???

Alig várom ám már…

Azzal együtt is alig várom, hogy egy pillanatig sem kétséges, hogy ott fogok elpusztulni, de mégís hív. Nagyon.

Pedig a hét elején még variázgattam, hogy el akarok/tudok e menni, de ahogy közelgett az idő, mi sem természetesebb. Pláne így, hogy Tanárúr egyszerűen kijelentette, hogy megyünk! Kész!

De ami a leglényeg, hogy jön a csapat. Tanárúr csapata… akik megcsinálták  Bécs-Budapestet…

Szonja pedig jöhet velük…

Szeretem…