Ez az edzés sajnos nem úgy sikerült,mint ahogy elterveztem. Sport értéke nem sok volt, viszont annál kalandosabb.

Árpádtetőig gyönyörű  napsütéses időben kicsit hedegben tekertem. Ahogy lekanyarodtam a Lapis felé vezető útra, szépen fokozatosan megváltoztak az útviszonyok. Ahogy haladtam felfelé úgy lett télies a táj és az út. Csak nagyon óvatosan mentem, sokszor lépésben. A 23-as slik gumikkal nem nagyon kellett vagánykodnom. Nem úgy mint annak az Audinak, ami majdnem letolt az útról. Rá egy kilóméterre próbálták kitolni az árokból. Fiatal kölkök voltak(...nem most barnultak le). Nem röhögtem nagyon, mikor eltekertem mellettük! Ez így ment Remeterétig. Gondoltam most már nem fordulok vissza, mert talán a magyarürögi rész biztos tiszta a hótól. Ami úgy is volt, de ha már így elcsesztem az időm, gondoltam kipróbálom az új kerékpárutat amit Pécs-Orfű között építettek.

  Így utólag inkább mentem volna a főuton. Annyi előnye azonban volt, hogy most már saját magam is megtepasztaltam, hogy milyen. Országutival nem tanácsolom senkinek. Hatalmas sárfelhordások, pocsolyák, amik az útat teljesen ellepik. Félig kész vaskorlátok. Csak a vasoszlopok vannak kész, ami elég balesetveszélyes egy hegyi bringaúton, pont egy komoly kanyar után. Ha valaki besokal a kanyarban, pont egy vasoszlopot kap telibe. De sajnos ami a legnagyobb hiányossága, hogy nincs betonalap az aszfalt alatt. Csak ledöngölt föld és tömörített kavics. Két három év és a fák gyökerei felnyomják az aszfaltot, mint ahogy ezt tapasztalhattuk a balatoni brigautakon is. Ráadásul ez erdőben vezet, így az eslye csak nő. Sajnos nem tanulunk semmből, csak elköltjük a pályázatokon nyert pénzt, ha már egyszer van.

Miután jól kimérgelődtem magam, leértem a főútra. Ott már száraz út fogadott. Tudtam tekerni, így újra felmelegedtem kicsit. Még megynyomtam a végét, és már otthon is voltam.