Ez a gólya nem maradt. Talán azért nem, mert fészket sem talált. Gyógyulok, de ez hosszú lesz... Fizikailag elvagyok a hasfájással, a lelkem összerakása azt hiszem, ennél sokkal tovább fog tartani. Most egyetlen dologra vágyom: egyedül lenni, ágyban. A kutya érti, és a lábamnál fekszik egész nap. Biztos lesz majd, hogy megint útnak indulok vele be a zöldbe, de most nem tudok, nem tudok...

Továbbra is csak vágyakozva gondolok a lassan őszi színekbe boruló dombokra, de vasárnap legalább addig kibotorkáltunk a házból, hogy vegyünk egy Mátra-térképet, mert az még nem volt. Z még mindig otthon, én már dolgozom. Mivel neki arcüreg-gyulladása lett, jobb is, ha otthon marad, bár már jelezte, hogy a négy fal közötti élet nem tesz jót a mentális egészségének. Ez abban is megmutatkozott, hogy kínjában tegnap már szoftver-frissített a mobilján.

Szóval abban reménykedem, hogy vasárnapra némileg erőre kap és akkor elmehetnénk, még ha nem is a Mátrába, de valami közeli célponthoz, akár a Naplás-tó köré sétálni. Már az is valami. Én is begolyóznék a négy fal között.

Időközben tettünk egyéb felfedezést is, amely egy bizonyos teszten két csík formájában jelent meg, tehát pozitívként értelmezhető - ez némileg megvilágította, hogy miért vagyok olyan álmos mostanában, és miért émelygek. Hétfőn doki, a többi akkor derül ki, addig nem örülünk és nem bánkódunk, csak várjuk a hétfőt