Hát, ezen is túl vagyok! Életem első maratonja. És nem is kívánhatnék jobbat elsőnek.

Dublin a legszebb arcát mutatta, ragyogó napsütés, felhő csak mutatóban. A táj még mindig gyönyörű, már sárgulnak a levelek, de még nem kopaszak a fák. Szóval egy álom. Mondjuk kicsit hideg volt, de ennek leginkább csak örültem.

9-kor pontban el is kezdődött a verseny. Renegetgen voltunk, 11700 ember, összezsúfolva a városközpontban. De nagyon jó hangulat volt. Már amikor elindultam éreztem, hogy lányként azért kicsit nehezebb lesz ez a dolog. Kb minden sarkon sírni akartam. A meghatottságtól. Nagyon sokan kijöttek szurkolni, és nem is gondoltam ez ennyire jól tud esni. A legjobban a kisemberek akartak megríkatni, akik ott álltak az út szélén, a kezüket kitartva pacsira. Aztán a 60 év körüli bácsika a zserbósdobozzal. A nénik a banánnal meg naranccsal, kisgyerekek csokival. Szóval fantasztikus élmény volt.

És még a futás is jól ment. Az elején éreztem, hogy nagyon jól megy, laza vagyok, könnyedén futok, és nem igazán jut el az agyamig, hogy a mérföldekből összesen 26 van. (Mérföldben volt minden kiírva, 1 mérföld = 1,61 km). Szóval nagyon jó kezdet, Kerekes Band, Phoenix Park, napfény, endorfin

A pálya végig hol emelkedett picit, hol lejtett, de nem éreztem nagyon rossznak sehol sem. A mérföldek csak úgy repültek (mielőtt bárki száguldozást képzel szólok, hogy itt azért 11 perces mérföldekről van szó), 12, 14, 16. 18-nál nem akartam elhinni, hogy ez már 18. De hát én nagyon királyul vagyok. 20 mérföldnél már tényleg úgy gondoltam, hogy ennyire nem érezhetem jól magam. Azért 23-24-nél már éreztem, hogy most már azért fáradok, de tudtam folytatni ugyanabban a tempóban. És aztán a 25-ös vizesállomásnál úgy éreztem, hogy jobb lesz, ha itt már nem állok meg sétálni, mert nem biztos, hogy ilyen jó tempóban el tudok megint indulni. Az utolsó kilóméteren már nagyon sokan álltak az út szélén, szóvala  gyaloglás mér nem volt opció. És célba értem, 4:41:) Így utólag talán icipicit gyorsabb is lehettem volna, de akkor lehet, hogy kevésbé élvezem.

Szóval nagyon jó volt. És szeretném még egyszer. Tavasszal. A helyszín még nem biztos, de biztosan lesz következő.

Ma megvolt az utolsó hosszabb futás, 19km. 8 nap múlva maraton.

A múlt hétvégi 33 km után kicsit rossz érzésem volt, nem voltam benne biztos, hogy készen állok. De a mai hosszó futás visszaadtam az önbizalmamat. Megvolt a ritmus, jól is esett, és 19 km után úgy éreztem, hogy még nagyon szeretnék futni egy kicsit, de ellenálltam a kísétésnek és szépen hazajöttem. Pedig még az idő se volt olyan nagyon jó. Odafelé esett az eső, visszafelé meg szembe fújt a szél. De a sárguló fák meg a tenger kárpótoltak mindenért. Remélem jövő hétfőn is ilyen jól megy majd minden. Szorítson majd mindenki