Már régen észre vettem, hogy köszvényes vagyok. Egy éjszaka azonban arra ébredtem, hogy akkorát hasított a fájdalom a lábujjam melletti bötyökbe, majd bevizeltem.

Ugrok a netre, nézem..... KÖSZVÉNY.

Nézem a gyógymódot,.....hát elkeserítő.

 Azóta rövidebb, hosszabb időnként előjön és akkor nem valami frankó a dolog.

A napokban azonban valami olyat alkotott amire még álmomban sem gondoltam volna: már ülni sem bírtam miatta.

Valószínüleg megtámadta a csípő forgónál az izületet. A lumbágóval egyenértékű.

Na mondok akkor diéta. Egész nap vizet ittam, átmosás gyanánt. Valamit segített, de nem tökéletes.

Tegnap azért elmentem "futni", de 5 lépés után 3 olyan mint amikor elmegy a lábból az erő.

De mit is nyavajgok!?

Innen szép felállni és azt a fránya Bükki hegyit lenyomni mint a bélyeget....

Nem ?

Egyszer hallottam egy filmben egy mondást: az egyik szereplő - a kínzó - megkérdezte a kínzottat, hogy tudná-e, mi a jó a fájdalomban?

Nem tudta!

Mire a válasz: Azért jó, mert tudod, hogy még ÉLSZ?

Nem vicces?  De igaz!!!

Az elmúlt héten nem futottam egy lépést sem, mert házi munka közben úgy maradt a derekam.

Másnak jobban örültem volna, de a derkam merevedett meg.

Nos őgymaradtam és akinek már volt ilyenje az tudja, hogy még ülni is bajos, nem még futni.

Mindegy mára már jobban vagyok így ma elkezdtem "futni".

Sokat romlott a helyzetem amúgy sem volt túl jó a kondim, de most siralmas!

Semmi gond! Majd az IDŐ, AZ MEGOLDJA!