Helló-belló emberek!

Kiskorom óta táncoltam vagy sportoltam valamit. Ovis koromban kezdődött a ballettal, majd a népitánccal. Általános osztályban megismerkedtem a majorettel, melyre 9 évig folyamatosan jártam. Majd belekukkantottam a showtánc világába és végül hip-hop-pal fejeztem be a táncolást. Ezek közben kosaraztam, röplabdáztam, tollaslabdáztam, aerobikoztam és curlingeztem. Elég sportosan nőttem fel, de az érettségi és az egyetem munka mellett mindent felfordított fenekestől.Nem volt időm egy kötött sportprogramra járni, így abba kellett hagynom.

Az előző félévben sikerült felvennem a falmászást, amely a városom egyik iskolájának tornatermében volt megtartva. Na ez a sport nagyon tetszett. A félév végén megnyertem a versenyt is.

De mégsem érzem azt, mint régen. Régen mindig jártam valamilyen formában sportolni és mindig értem el valamilyen sikereket, de ma már ez nem mondható el. Na ez hiányzik nekem. Ezért is terveztem el, hogy futni fogok járni, mert azt nem lehet időhöz kötni. Vagy éppenséggel lehet, de mégis rugalmasabb, mintha hétfő-szerda 16:00-18:00-ig edzés lenne.

Már rég terveztem, hogy elkezdek futni, de sosem tettem meg az első lépéseket. Nagyon sokat olvastam utána, a felszerelésről, a technikákról, a táplálkozásról.

Ezen a héten teljesen bekattantam, bementem az egyik bevásárlóközpontba felpróbáltam az összes futócipőt, amit ott találtam, egy kis eladói segítséggel kiválasztottam a legmegfelelőbb futócipőt. Néztem technikai pólót, zoknit, nadrágot, sportmelltartót. Az internetről vettem egy sportórát, amely másodperc pontosan mutatja az időt, van rajta stopper. Órából jobbat is vehettem volna, de szerintem nekem, mint kezdő futónak ez tökéletesen megteszi.

Kinyomtattam az első 5 kilométerem edzéstervet és kiragasztottam az íróasztalomra.

Innen már nincs visszaút!

Jövőhét hétfőn akartam elkezdeni az edzést, de minek várni még 2 napot. A pénteki napot betudtam pihenőnapnak és szombaton elkezdtem az edzést.

Kb. 17:00-kor vacsoráztam,  1,5 óra után pedig elkezdtem a futópálya irányába kerékpározni. Egy kicsit meg voltam ijedve, mert azért csak ez volt az első alkalom és még nem szoktam hozzá, hogy ezt a sportot egyedül kell üznöm. Ismerve magamat egy futótárs csak rontana az eredményemen és csak végigdumálnánk az egész időt.

Mikor odaértem lekötöttem a biciklim és elkezdtem a bemelegítést. Kb. 20 perc volt. Amikor ez megvolt, bekapcsoltam az iPod-om és elkezdtem széles mosollyal a Kiscsillag zenéjére a 8 ismétlésből álló 1p futás és 2 perc séta sorozatot. 

Én is tapasztaltam, amit már sokan mondtak és sokat is olvastam, hogy a lábamra nem kell figyelni a futócipő miatt. Az első pár ismétlés az nagyon jól ment, amíg az 5. ismétlésnél teljesen megfeledkeztem a légzésről és beszorult a levegőm. Egyből ideges lettem, mert ez volt az első alkalmam és nem szerettem volna leállni. Gyors gondolkodás után el is döntöttem, hogy nem állok le, majd a következő 2 perces sétában összeszedem magam. A légzésemre 100%-osan figyeltem, próbáltam nagy levegőket venni, amitől jobban lehetek. A helyzet egy ideig nem lett jobb, de az utolsó ismétlésnél, a 8.-nál már annyira nem éreztem.

Ebből a tanulság, amit bár tudtam én is, de mégis egy pillanatra figyelmen kívül hagytam:

A LÉGZÉSRE MINDIG ÜGYELJ,

ORRON BE, SZÁJON KI!!!

Remélem nem minden másodpercre kell majd figyelnem rá, hanem egy idő múlva már szokásommá válik. Ettől függetlenül nem ment el semmitől a kedvem. Hallgattam a kedvenc zenéimet és futottam tovább. A légzésemre pedig mindeközben figyeltem.

Az utolsó lépéseket is megtettem a napi feladatból, a végén a nyújtás természetesen nem maradt el, és végül mosolyogtam, mert megcsináltam.

Kitűztem célnak, megterveztem, belevágtam, megvettem ami kell és az első lépéseket megtettem és teljesen felpörögve tekertem haza. Most már tudom, hogy végig akarom csinálni!!

Nagyon várom már a hétfőt, amikor újra pályára lépek. :)

„Sikerem titka az, hogy hiszek magamban, hiszek másokban, és hiszek abban, amit csinálok.” 
Andrew Carnegie

További szép napot!

happiness voltam :)