Sziasztok. Végre egy igazán jól sikerült versenyről is írhatok,ami nem csak kísérletezéssel töltöttem(étkezés a keróra,futásra).Hanem egyenesen élveztem. Rengeteg magyar drukkolt a pálya mellett vagy épp küzdött a pályán. Olyan volt,mintha itthon versenyeztem volna egy kicsit emeltebb szinvonalon(no meg ne sértődjenek az itthon verseny rendezők,de valljuk be kinn azért máshogy megy minden). Az LDT Team vezetői,szülői (Harsányi Zsuzsa és László Bence)is kinn voltak,segítettek nekünk(Bartos Dávid,Boronkay Péter és jó magam),hogy minden flottul menjen a versenyen és ne legyen gond a frissítésekkel,ebben a NUTREND termékekre támaszkodtunk és mint eddig mindig most is sokat segítettek. Köszönjük nekik.
A verseny előtt nagyon izgultam,noha majdnem mindenkinek azt mondtam,hogy ezt edzésnek fogom felfogni,lévén „melóból” megyek versenyre,de mégis volt bennem egy kis verseny szellem. Zsuzsi valahogy megérezte, első kérdése,hogy úszáson hol akarok kijönni? Mondtam egyértelmű,hogy az elsőkkel. Ez jobban nem is alakulhatott volna,mivel a 2 körös úszásból egy kört tök egyedül úsztam elől,a második körre felértek ketten egy váltós és egy egyéni,mondom akkor velük folytatom. Könnyed,jól eső mozgással sikerült végig úszni végül kijönni a 2. helyen,ami mint utólag kiderült az egyénik között elsőnek számít,mivel előttem váltós úszó volt. Hát én már a 2. helytől is felvoltam pörögve,mondom ha törik,ha szakad itt nagyon KELL menni. A depó utáni szöszölést követően nagy előnyre tett szert a váltó csapat( nekik nem kellett neoprénnel bíbelődniük) nem is törekedtem rá,hogy felérjek rájuk,mivel egy dolgot megtanultam már az osztrákokról. Mindegyik egy motor amikor a kerékpárjára ül és a 40es tempó nekik laza utazó! Hát nekem még nem az. Tehát gondoltam megyek egy saját tempót az oda-vissza pályán ( 22 volt egy kör, 4szer tettük meg). Nagy meglepődésemre már a lenti fordítónál beértem az előttem haladót,viszont maximum 500-600métert voltam elől,mivel pont akkor értek fel a „gépek” is. Köztük egy magyarral Nagy Gerivel. Próbáltam velük menni,10km-t sikerült is,de éreztem,ha most küzdök itt,hogy ott maradjak,akkor nagy bezuhanás lesz és feladással fog zárulni,szóval visszaálltam a saját tempómra. Nagyon jól el sikerült kapnom a ritmus a további körökre,és érzésre nagyon jól haladtam a néha elég erős szembeszél ellenére is. Mikor leszálltam a kerékpárról, egy furcsa érzés fogott el,tudok futni,nincsenek beállva a lábaim,jól esik a futó mozgás,semmi gond nincs . Kényelmes depózás után indultam a 10. helyen futni,nem akartam elkapkodni,hosszú az a futás,végig akartam futni. Eszméletlen érzés volt,hogy a pályán mindneki szurkolt mindnekinek,és volt  1-2 olyan ügyesebb emberke is,aki elolvasta a rajtszámomon a nevem és úgy szurkolt. A hideg futkosott a hátamon. Persze anya és apa is ott voltak és ők is bíztattak,Zsuzsiék is mindig tudtak valami olyat mondani,ami jól esett és motivált. 5 körös volt a futás hát nem mondom,hogy jól esett ennyiszer azon a pályán körözni,de Atádon is sok körös,szokni kell.
Mikor a célegyenesbe értem már megpillantottam a megváltást jelentő célkaput és alatta a futó órát,ami akkor 4:29:28at mutatott,beszúrtam a tekintetem és elkezdtem futni,mint akinek az élete múlik rajta „csak azért is meg lesz 4:30on belül” felkiáltással. Meglett 4:30on belül méghozz 4:29:54 lett. Nagyon jól éreztem magam végig a versenyen. Semmi görcs,még csak nyoma sem volt. Fáradtan azért fáradtak voltak a lábaim,előző héten Orfűn is volt egy hasonló távú verseny,az ráadásul durvább pálya volt.
Nagyon boldog vagyok,most újult erővel fogok tovább készülni. Persze egy jól megérdemelt pihenés után.