Nos a bal lábam zsibbadásáról lesz szó ebben a blogban. A téma azért lehet érdekes, mert tanúlságoságokkal szolgál a kezdő futók számára. Szóval! Visszanézve az edzésnaplómat láttam, hogy lassan 3 hete nem tudom növelni a futásaim hosszát, mivel kb. 25 perc után a bal lábfejem elkezdett zsibbadni. Így az utolsó 2 kört a pályán már úgy futottam le, hogy nem érztem a bal lábfejem és alig vártam, hogy véget érjen a 8. kör és lebicegjek a pályáról. Nem hogy ráhúzzak még egy újabb kört. Pedig a lábam és tüdőm már bírná. Futás után azonnal megszűnik a zsibbadás. Szóval már a legrosszabb magyarázatokat találtam ki:

1. Biztos gerincsérvem van, ami futásra nyomja az idegeket, ezért zsibbadok.

2. Pszochésen 1 db rossz élmény után már várom a zsibbadást és egy önmagát beteljesítő jóslattal van dolgom. Várom, tehát bekövetkezik.

3. Kálcium és magnéziumhiány. (Bár ennek ellentmond, hogy ilyen tartalmú pezsitabit rendszeresen iszom és különben is, akkor a kezem is zsibbadna.)

4. Egyéb rossz - általam nem ismert - dolgok.

Aztán a tegnapi futás előtt jött a megvilágosodás. Felhúztam a futócipőt a bal lábamra és nyomást éreztem a lábfejemen, ott ahol a cipőbefűző lyukak megerősített varrása van. HOPPÁ! Ez nyomhatja a lábfejemet futáskor, elnyomva az ereket és ezért zsibbad el a bal lábam. Szóval a magyarázat végtelenül triviális. NEm sérv - hálisten!!!!, nem pszicés hókuszpókusz és nem egyéb - orvosok által még soha nem diagnosztizált életveszélyes nyavaja- , amit a futástól lehet elkapni! NEM! Szűk a futócipőm! Na, erre majd 4 hónap kellett, hogy kiderüljön. Bár ezt a cipőt azt hiszem május óta hordom és nem igen volt eddig gond vele, mármint nem okozott zsibbadást. Nem éreztem eddig, hogy nyomja a lábfejem. Mondjuk, nem is régóta futok 6 - 7 - 8 kört a pályán.

Szóval a szokásos, nyeretlen kétévesek betegségétől zsibbadt a lábam. A nem megfelelő futócipőtől. Ma irány újabb cipőt venni. Úgy tűnik ez is a tanulási folyamat része, hogy az ember lánya megtanul a maga számára megfelelő futócipőt venni.