Amikor 1 évvel ezelőtt elkezdtem kijárni a pályára, megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy mennyi ember jár futni. Mivel én nem szerettem, elképzelni sem tudtam, hogy valaki csak úgy kedvtelésből fusson. Úgy jártam ezzel, mint a citromfagyival. Én csokifagyi párti voltam évtizedekig. Nem értettem, hogy a cukrászok miért is készítenek, kevernek citrom fagyit, ki vesz/eszi azt meg??? Aztán jött a terhességem és nyáron valahogy megkívántam a savanykás,kesernyés citromfagyit. (A hormonok játéka.) Azóta azt eszem. Szóval így jártam a futással is. Most már értem a futni szerető embereket.

Nagy élményt jelent számomra megfigyelni a pályán futó emberek futóstílusát. Futás közben ezzel szórakoztatom magam. Itt most nem a futótechnikáról beszélek, hanem az egyedi stílusról, amely - úgy tapasztalom - oly jellemző ránk, mint a kézírásunk. A stílusból igyekszem következtetni az emberi tulajdonságokra is. (Minden tudományos alapot nélkülözve persze.) Ott van a hosszú, kimért léptekkel futó, vagy a pipiskedve szökellő. Vagy a leszegett fejjel, kicsit lépő elszánt. Vagy az X lábakkal futó, kifele csámpázó, kézfejét lógatva tartó. De akad szép, egyenletes lépésekkel, profi mozgással futó - edzésen részt vevő - társ. A fiam mókából megmutatta, hogyan fut az apja és én. Nagyon édes volt. Jót nevettünk.Pontosan adta vissza a mozgásomat. Nagyon energiatakarékos stílus az enyém, valószínűleg a túlsúly miatt. Fej nem mozdul, váll, derék alig, gyakorlatilag térdtől lefele mozog a lábam, apró lépésekkel. Jó kis visszajelzés, tükör volt.