Napra pontosan 4 hónapja voltam először futni, 5x 1p futás, 2p séta... Ma 10.4km 58'40" alatt. Fél év alatt akartam elérni az 5km-t, illetve hogy bármikor lazán, jólesően tudjak 30-40 percet futni (pipa). Ehhez képest osztom-szorzom a büdzsét, mikor tudok új cipőt venni, egy ujjatlan felsőnél azt nézem, minél kevesebb pamut legyen benne, lesem a sportboltok akcióit, a futáshoz használt zoknikat külön tárolom, sőt reggelente aszerint választok bugyit, hogy megyek-e aznap futni, és kényelmes lesz-e hozzá. Már nem parázok, h éhenhalok-e egy futás alkalmával (NEM), sőt 30 fok alatt már vizet sem viszek magammal. A D-betűs mumus (-epresszió) sem kerülget, és kezdem magam fizikailag is erősebbnek érezni: tudom, hogy számíthatok a testemre. A távolságok átértékelődtek, és már alig várom az első római parti futásom (18km-es kört számoltam a napokban), mert ott futni olyan menő! :) Kedden és csütörtökön az egész napom attól szép, hogy este futni megyek a többiekkel, várom a találkozást, pedig alig tudunk egymásról valamit. Utálom a (gyilkos) iramjátékot, de igyekszem végigcsinálni. Nem szégyellek megállni, ha alig kapok levegőt, és azt sem bánom, hogy én vagyok a "leggyengébb láncszem". Elfogadom, és a többiek is.

Azt hiszem, az első lépésen már túl vagyok a sárgaköves úton. :)