Sikerüüült!!

Ma nem is igen akartam elmenni. Aztán ha már elmentem, akkor 15 percet egyben kéne kocogni. ùj gondolat: mi lenne, ha a pulzust 170 alatt tartanánk, és nem hagynánk, hogy a 178-at elérje, és ott megálljon. Jó, akkor menjünk. Kocog, kocog, jé, bírom. Nahát, 10 perc. Akkor ezt is, meg ezt is tegyük még hozzá. Az útvonal ugyanarra volt, mint múltkor, csak nem volt benne séta. Nahát, 169. Az jó, basszus ez a kutya majdnem nekem ugrott, na mindegy, mennyit is kell ma még tanulnom, apropó, hány perc, megy ez gyerekek, akkor induljunk haza. Mi lenne, ha hazáig kibírnám. Á, úgysem sikerül, de ha igen, akkor jó lesz. És hazaértem. Egyben, kifulladás mentesen, picit fázós háttal, mert a szél hideg volt, és büszkén.

Sosem mozogtam, soha nem sportoltam. Január 9-én elkezdtem az itteni edzéstervvel. Én, ha elhatározok valamit, akkor azt teljesítem, ha a fene fenét eszik is. Konok, kitartó, földközeli cirkáló (152 cm magas) vagyok, és nem hagyom, hogy olyan betegségem legyen, ami részben az én hibám miatt következhet be.

Nincsenek nagy terveim, egetrengetö céljaim a futással. Maratont sem szeretnék futni. Jólesöen akarok mozogni kicsit.

Anna