2011.12.17 „Ezüst eső”
Pilisszentkeresz 9 óra 35 perc, három fok pluszban, decemberben ez ajándék, elindulok felfelé a piroson Dobogókő felé, szakad a havas eső, ez pedig az ajándék csomagolása.
Még szerencse, hogy a terepfutás nem teremsport, legalábbis Pátyalsó szerint, /aki nekem mindig csak SzabóZé marad/.
Fagyoskatona előtt beköszön a hegy, visszaveszek a tempóból, kicsit korai még visszaköszönni. Az emelkedőket tempósan gyalogolva, a síkokat, lejtőket megkocogva szeretnék haladni, már ameddig lehet.
Tengerszint felett 600 méteren átlépem Narnia határát, bár a szekrényt nem láttam.
Porcukor borítja a barna avart, a fák szürke ágait, mesevilágba csöppentem. Felérek a kilátóba, megérintem korlátot, nem sokat időzöm, kerget a szél.
Lukács árokban, a hosszú ereszkedés közben, lassan elmajszolom a kötelező frissítést, Kaincz-forrásnál megállva, markolok egy kis gumimacit, csak hogy legyen mibe kapaszkodnom Prédikálószéknek felfelé. Aztán hegyibe, Vadálló köveknél, megérkezik a szél, keresztül süvít rajtam, megszaporázom a lépteimet, és fent a csúcson sem időzöm sokat.
Király-kútnak lefelé elfogyasztom a kötelező frissítést, de ahogy emelkedik az út Dobogókőnek, az energia kijelző vészesen bejelez.
Felsétálok a kilátóba, megérintem a korlátot, és irány a buszmegálló életmentő nyomóscsapja, vizet töltök, közben lenyelek egy pb zselét, jöhet a gumimaci, és pár korty kóla, mondhatni klasszikus frissítéssel próbálom a bateriló-t újra normál szintre tölteni.
Szerencsémre megint ereszkedés van napirenden, Két-bükkfa-nyereg, majd Pilisszentlélek, a völgyben egyre több helyen tapicskolok dagonyában, oda kell figyelni, mert csúszik a pálya.
Elindulok a Postás-úton a Sasfészek th. felé, kemény kapaszkodás vár rám, nem szeretném megint lemeríteni az aksikat, ezért folyamatosan falatozom, jó tempóban haladok az oldalazós ösvényen, aki lépcsőzni szeretne, annak javaslom ezt az útvonalat. A Sasfészektől eszméletlen a rálátás Esztergomra.
Meredek, fától-fáig ereszkedés a S+-ig, majd kényelmes döcögés Kétágú-hegy alá, az OK-re.
Elindulok Klastrompuszta irányába, közben árgus szemekkel keresem a Postás út keresztezését, szerencsésen megtalálom, ennek örömére ismét emelkedik az út.
A zerge járta csapáson meseszép a kilátás, megéri a kapaszkodást. Keresztezem a Z sávot, és enyhébb kapaszkodót megmászva újból megnézhetem a Sasfészekből Esztergomot.
Óvatosan haladva visszaereszkedek Pilisszentlélekre, a faluból felnézek az utolsó mászásra, Fekete-kő szikláira. A látványtól kissé megbicsaklik a lábam, ezért ismét a klasszikusokat hívom csatába: kóla+gumimaci.
A P sáv, Pilis-nyereg felé, rendesen belekezd, aztán szerencsére a műutat keresztezve csendesedik, a nyeregtől még van mit kapaszkodni a kilátóig, de megéri.
Lassan előveszem a lámpámat, és azzal bíztatom magam, hogy innét szinte lejt.
Elköszönök Két-bükkfa-nyeregtől, és a szürkületben vágtázom lefelé, Mária padnál lámpát kapcsolok, majd beleszaladok egy rövidke hóviharba, és csak hullt, hullt reám, Ezüst eső….
Hamarosan elhagyom Klastrom-kutat, és visszaérek Pilisszentlélekre.
a száraz adatok az edzésnaplóban.